The sole purpose of human existence is to kindle a light in the darkness of mere being - Carl Jung

Mozgásmeditáció (HUNGARIAN)

Wilbert Alix

Az ősi sámán gyakorlat, a transztánc gyógyító eszköz, amelyen keresztül az emberek a felvehetik a kapcsolatot spirituális lényegükkel. A modern társadalmakban a tánc elveszítette spirituális jelentőségét és szimpla szórakozássá ill. testgyakorlattá vált. Nemcsak a tánccal történt meg ez;több hajdan volt szent gyakorlatsor, mint például a szeretkezés, a tudattágító szerek fogyasztása stb, amelyet spirituális kapcsolatfelvételt célzó rituálék során használtak, szórakozássá vált.

A transztánchoz szükséges egyetlen dolog a tiszta szándék, hajlandóság, hogy részt veszel a táncban. A szándék lelket visz a táncodba és irányítja annak lefolyását.

1989-ben fedeztem fel először a transztánc gyógyító hatását. Éveken át krónikus fájdalmat érzetem a hátam alsó részén. Semmit nem találtam, ami segített volna? ezért elhatároztam, hogy én magam gyógyítom meg a hátamat. Azzal kísérleteztem, hogy kapcsolatot létesítsek a szándék és a fizikai, érzelmi, spirituális valóság között.

Mikor ezt a szándékot vittem a transztáncba, váratlanul a szüleim képe és azok pénzhez való viszonyulása tűnt fel a mélyen eltemetett emlékek közül. A tánc egy pontján érzelmileg azonosultam az emlékképpel: akkor értettem meg egyszer s mindenkorra, hogyan testesítettem meg a családom pénzzel való küzdelmét a hátfájásommal. Meglehetősen spontán módon úgy kezdtem el mozogni, különösen a hátam alsó részét mozgatni, ahogy korábban soha, és ettől kezdve a hátfájdalom soha többé nem okozott nehézséget.

A népek számára szerte a világon a transztánc volt a spirituális lényükkel való kapcsolatfelvétel legtermékenyebb módja. A tánc kultúrák felett áll - a Föld minden kontinensén, valamennyi ősi társadalomban létezett és létezik. Valamennyien táncoltunk.

Néhány ember számára a "transz" szó fenyegető tartalmat hordoz. Pedig a transz valójában nem más,mint a meditáció egy formája. A transz és a meditáció egyaránt a gondolatnélküliség állapotába juttat el, csak abban különböznek, milyen úton juttatnak el oda. Amikor meditálsz, hosszú percekig csendben ülsz, amíg az elme kiürül Te pedig üressé válsz, hogy szellemi lényeged felszínre bukkanjon.

A transz ugyanezt eredményezi, csak az átjáró más: katarzison keresztül történik, a ritmus, hang és mozgás által. Vagy a mozgásban, vagy a mozgás véget értével transzállapot jön létre, egy nagyon mély meditációs állapot.

Transztáncot hagyományosan mindig dobolás kísérte. Miért épp dobolás? Ösztönösen ismerjük ezt a ritmust, amely a szívdobbanást idézi fel. A ritmikus ütés meditatív hatást kelt. Ha elcsendesedünk, halljuk a testünkben. Ha a ritmus töretlen, állandó, az ütés transzállapotba juttat. Adott ponton az agy megszűnik figyelni azt és rábízza magát az "itt és most"-ra.

Ha átadod magad a ritmusnak - bekötött szemmel lélegzel és mozogsz - fokozatosan eltávolodsz az egódtól. Az eltávolodás nem tart örökké, csak átmeneti látogatást teszel azon a helyen, de tartóst hatást eredményez. Amikor kilépsz a transzból, az egód kisebb, bölcsebb, valódi éned pedig nagyobb mértékben lesz jelen. Azok, akik huzamosabb időn át táncolnak, egyre gyakoribb megérzésekről és egyre mélyebb megértésről adnak számot.

Osho volt az, aki megismertette velem a táncot, a ritmust, a mozgást és a meditációt. Osho elég jól ismerte a nyugati gondolkodásmódot - tudta, hogy számunkra nehézséget okoz az elcsendesedés, a mozdulatlanság. Amikor arra kérsz egy nyugati embert, hogy meditáljon, az egyenlő azzal, mintha arra ítélnéd, hogy évekig mozdulatlanul üljön. Osho felismerte, hogy ha mozogsz - azzal együtt, hogy megfosztod magad az uralkodó érzékelési módtól: a látástól - könnyebben elcsendesedik az elme.

A transztánc tiszta energia. A transztánc az a folyamat, amelyen át ezzé az energiává válsz magad is - szándékosan - és ez az, ami számít! A szellem szintjén már bármi megtörténhet.