Transztánc - a mozgás ereje (HUNGARIAN)

Volt idő, mikor az emberiség "primitív" volt, mikor a Napot istenként tisztelték és az emberek összhangban éltek a természettel. Ebben az ősi korban a népek nem csak beszéddel és rajzokkal, hanem tánccal is kifejezték vágyaikat. A kötetlen mozgás régi, sámánisztikus gyakorlata a mai modern időkben Austin (Texas) egyik fittness stúdiójában üti fel a fejét.

Az órát, amit megnézek transztáncnak hívják - és az egyik résztvevő szerint nem lebecsülendő dologról van szó. A stúdió, ahol a foglalkozást tartják egzotikus légkört áraszt: füstölő illatát érzem és a falakon színes képkavalkád. Növények, gyertyák, lámpák, tükrök fokozzák a hangulatot - még a levegő is táncolni látszik. Érthető módon ilyen eszközökre van szükség az elme napnyugtájának előidézéséhez, amely a foglalkozás egyik alapvető fontosságú eleme. A transz megváltozott tudatállapotot jelent: ebben az állapotban jöhet létre a gyógyulás és a feltöltődés. "Még valamire szükség van,amikor átengeded magad a varázslatnak, az pedig egy kendő, amivel bekötöd a szemed. Ez a figyelem befelé fordításához szükséges" - mondja Holly Curtis transztánc tréner - "hisz olyan sokat használjuk a szemünket, hogy külső dolgokat belsővé tegyünk, ezért a szem bekötése ill. az, hogy kendővel takarjuk el a külvilágot nagyon fontos ahhoz, hogy magunkra és belső képeinkre figyeljünk. Lehet, hogy olyan részeiddel fogsz találkozni a transzban, amelyek évekig szunnyadtak és most boldogan kelnek életre."

De nem kell mindegy egyes foglalkozáson mélyre tekinteni önmagunkba. A transztánc jótékony hatása a fej kitisztulásától, a spirituális újjászületésig, a fizikai test meggyógyulásáig terjedhet. Az eredmény a vágytól és a szándéktól függ." Ez olyan gyakorlat, amely ajtót nyit saját bölcsességedhez, bármilyen legyen is az"- mondja Curtis.

Az óra azzal kezdődik, hogy körben leülünk. Aztán Curtis a folyamatról, annak hátteréről beszél, majd kérdésekre válaszol." A tánc elősegíti személyes fejlődésed. Az elengedésről szól. Kívülről semmit nem veszel magadhoz, csak a zene hangját - ami már önmagában szokatlan dolog." Curtis óvatosan fogalmaz, hogy ne keltsen előzetes elvárásokat, hisz minden egyes alkalommal másként alakul az élmény, és az érzelem, amit kelt, a kellemestől a páni félelemig terjedhet. "Időnként hangokat hallottam és arcokat láttam, aztán ott volt az a szem, amely mindenhová követett " -mondja Stephanie Bruce,aki először vesz részt a foglalkozáson. Egy másik hölgy bevallja, hogy félelmet érzett, amikor bekötötték a szemét. "Nem tudtam mozdítani a lábam. Bizalmatlan voltam önmagammal és a teremben lévő emberekkel szemben. Úgy éreztem, le kell tépnem a kendőt." Ami a bekötött szemmel való táncolást illeti, ketten dolgoznak a tréner mellett, hogy megakadályozzák azt, hogy a résztvevők egymásnak ütközzenek vagy egymásra lépjenek, mivel nem lehet előre kiszámítani, hová viszi a mozgás a résztvevőket.

Ahogy az óra tovább folytatódik megtanuljuk a tűzlégzést: két rövidebb belégzés orron át, majd egy hosszú kilégzés. Mivel a légzés a test legalapvetőbb funkciója, már pusztán az, hogy a légzésünkre figyelünk segíti az elmélyülést és emlékeztet lényünk ösztönös oldalára, amely az állatvilággal köt össze bennünket.

Elindul a zene, amely negyvenezer év sámán táncát és Transz Professzor (A Natale Intézet kifejezetten transztánc foglalkozásokra létrehozott zenei albumának védjegye) kreativitásának a nyomát magán hordozva messziről érkezik. A nagyon találóan "Sámán lélegzet"-nek nevezett CD szól, amelyet összetett hangszerelés és átható dobolás egyvelege jellemez. A zene fontos szerepet játszik a különböző tudatállapotok előidézésében. Ettől kezdve nincsen más szabály, amit követni kellene, mint hogy engedjük szabadon mozdulni a testünket. "Ne lepődj meg, ha esetleg úgy érzed,  a földön csúszni volna kedved, mint egy kígyónak"- nevet Curtis. "Van, hogy kígyónak érzed magad."

A két órás tánc azt célozza, hogy elfeledkezzünk térről, időről, a bal agyfélteke elképzeléseiről és tisztán érzékeljünk, érezzünk, hallgassuk a zenét, jelen legyünk. "Amikor a tánc a végéhez közelít és a leadott energiától kimerülten, de feldobva hason vagy háton fekszel, "-- mondja a tréner - "az alighanem az óra legélvezetesebb része". Végre levesszük a kendőt a szemünkről és a kaland valószerűbbé válik. Mint ahogy az egyik asszisztens, Gwendolyn Stallings mondja "Akkor jössz rá valójában, hogy máshol jártál, amikor visszaérkezel."